Tabutéma

Mindenki tudja, hogy a csíkszeredai '56- os emlékmű úgy szar, ahogy van. Viszont azt a kibaszott nemzetárulást, hogy ezt nyíltan ki is mondja, na azt már senki nem vállalja be. Inkább koszorúz és örül, ha nem fázik fel a dereka a csíki októberben, majd hazafele megiszik egy féldecit valahol. Kisebb társaságok, ha elhaladnak mellette a koraesti szürkületben, cseppet lassítanak. Oldalba bökik egymást az emberek, rekedtes hangon, félig súgva kérdezik egymástól: "Szerinted milyen ez a szobor?". "Szar!" Majdnem mindig ez a válasz. Aki elbizonytalanodik -mert köze van 1956- hoz, mert vagy őt, vagy a rokonságból valakit, lecsuktak, lelőttek, felakasztottak, agyonvertek- az csak ennyit rebeg szemérmesen: "Nem tudom, én nem értek az ilyesmihez."

És sajnos az van, hogy a város lakosságának egy jó része kénytelen mindennap elhaladni mellette. Meg odanézni. És felsóhajtani: "Édes jó Istenkém!" Végül is megfelel ez a városnak! Jobban mondva megérdemlik a csíkiak ezt az ötvenhatos emlékművet! Sőt! Ilyet érdemelnek! Ha már azon sem akadnak fenn, hogy miért kell októberben ízléstelen, műpátosztól csöpögő fáklyás felvonulásokat rendezni. Ha senkit nem zavar a pattanásos hatvannégy vármegyések és a magyartalan gecigárda Wass Albert zászlóaljvalagának a felvonulása. Ha a helyi ötvenhatosok szervezetének a vezetőségében több olyan olyan arc tenyészik, akik a börtönben beköpték rabtársaikat, akkor valóban ilyet érdemelnek.

Egyébként a szobor csakis úgy tudta megnyerni annak idején a pályázatot, hogy készítője pofátlanul alacsony árat kért. A legalacsonyabbat az öszes pályázó közül. És a zsűri megszavazta. Amúgy a koncepció rendben is volna. A "műremekhez" Márainak a "Mennyből az angyal" című verse szolgált alapul. Na, de akkor mi a faszért mosolyog az angyal? Hm? Az akasztott emberek láttán? Továbbá mi a picsát keres a harang a hóna alatt? Ráadásul a fej és a nyak tengelye legalább 15 centire van eltolódva a test függőleges tengelyétől. Íme a rém, amitől gyerekek sírnak fel éjszaka, ha vele álmodnak: